T ib n's tour de force of imagination and language is a portrait so vivid and convincing that our image of Mary will be forever transformed.ĮoeA stunning interpretation that is as beautiful in its presentation as it is provocative in its intention.e, There is a profound ache throughout this little character study, a steely determination coupled with an unbearable loss. This woman who we know from centuries of paintings and scripture as the docile, loving, silent, long-suffering, obedient, worshipful mother of Christ becomes a tragic heroine with the relentless eloquence of Electra or Medea or Antigone. Mary judges herself ruthlessly (she did not stay at the foot of the Cross until her son died-she fled, to save herself), and is equally harsh on her judgement of others. She does not agree that her son is the Son of God nor that his death was "worth it " nor that the "group of misfits he gathered around him, men who could not look a woman in the eye," were holy disciples. She has no interest in collaborating with the authors of the Gospel-her keepers, who provide her with food and shelter and visit her regularly. In the ancient town of Ephesus, Mary lives alone, years after her son's crucifixion.
#The testament of mary toibin free#
And within this group of men I noticed that there was a set of hierarchies, men who spoke and were listened to, for example, or whose presence created silence, or who sat at the top of the table, or who felt free to ignore me and my companion and who demanded food from the other women who scampered in and out of the room like hunched and obedient animals. I was back in the world of fools, twitchers, malcontents, stammerers, all of them hysterical now and almost out of breath with excitement even before they spoke. No question asked, I knew, would elicit a straight answer. I wanted to ask them if this deliverance would mean that he would not then be crucified, that he would be released, but they all, including Mary, once she was in their company, spoke in a maze of riddles. He had allowed himself to be taken, and in this house during the hours that I spent with his followers they all seemed to feel that this was planned, part of a great deliverance that would take place in the world. My son was already in custody, a real prisoner. Összességében remek kis könyv ez (és méltán jelölték a Booker díjra), bátran nekiment egy agyonírt témának, és mutatott valami váratlant és figyelemreméltót.
A szöveg megműveltségét tekintve kizárt, hogy ez gondatlanság vagy véletlen volna. Viszont ott az elbeszélő által használt „hisztéria” szó, vagy a „láva” például, ami már egészen anakronisztikusan hat Mária szókincsében. Én elhiszem, mint mai olvasó, hogy uszkve kétezer éve is hasonlóan működnek az emberek (vagy aggregátumaikban a szekta, a tömeg, a csürhe) és a hatalmi intézményeik, a politikai szarkavarás és a beépített, lefizetett, egymást figyelő ügynök- és provokátorrengeteg paranoiája. Mária megfigyelőkészsége nagyon fogékony a szociálpszichológiára, és az emberek tömeg-viselkedése mellett van egy határozottan konteós politikai vonulat is az események mögött, bár ez nincs (és nem is lehet) kibontva.
Hiába a korhű tárgyvilág, a lényegretörő (és lényegretörőségre törekvő) vallomás, bizonyos szempontból a szöveg kilóg a kosztüm alól, mint ami kifejezetten modern. Az elbeszélő hangja csupa sebezhetőség és erő, nagyon letisztult, vagyis következetes és kerüli a ködösítést.įelmerült bennem olvasás közben, hogy a szerző mennyiben azonosítható vagy elkülöníthető ettől a hitelesnek ható Máriától. Ez végig nagyon jól működik, váratlanul újszerű perspektívából lehet – szinte – rácsodálkozni az amúgy eléggé agyoncsépelt történetre.
Mária az elbeszélő, aki vallomásként mesél nekünk nagyon személyes és közvetlen (és nyilván anyai) módon a felnőtt fia körüli eseményekről, ugyanakkor több szempontból kívülállóként is: mint nem-követő (tehát nem keresztény), mint alárendelt nő, mint a fia követőitől gyökeresen eltérő szemléletű ember. Szóval, Colm Toibín, aki férfi szerző, írországi, előállt egy Mária narratívával. Talán a Mester és Margarita fertőzött meg ezzel, és mivel olyan sokaknak van a kedvenc könyvei között, biztosan nem csak engem. Az alternatív vagy apokrif Jézus-történetek nekem érdekesek, pedig vallásos az nem vagyok.
0 kommentar(er)
